Ebéd után érdemes kipróbálni egy helyi kávét, vagy teát, ha további meglepetésekre vágyunk.
A tea például, talán a melegre való tekintettel, sokszor jegesteát jelent, de a vele együtt járó meglepetés nem a Hollandiából ismert buborék, hanem az elkészítés menete. Legutóbbi alkalommal például úgy készült jeges mentateám, hogy a pohárba először a teafiltert, cukrot, szívószálat, majd a nálunk a strandolásról jól ismert családi hűtőtáskából kihalászott három jégkockát dobtak. Erre öntik rá egy termoszból a forró vizet, és csodák csodája, mire a jég elolvad a pohárban, a teafű is éppen kiázik.
Ezek után, következő kávézásom alkalmával igyekeztem elkerülni a különféle jégkockás változatokat, ezért egy határozott "no ice" felkiáltással nyomatékosítottam kívánságomat. Ennek eredményeképp, a felszolgált kávé az Európában megszokott módon, kávéscsészében került elém, azzal a különbséggel, hogy a csésze egy hozzá passzoló csészealj helyett egy nagyobb, rizsestál-szerű csészébe töltött forró vízben pihent, nehogy "eljegesedjék", amíg vietnámi módra, komótosan elfogyasztom. Az igazat megvallva, a tálalás így volt tökéletes, hiszen mire kávémat megittam, az állandóan járó ventillátorok teljesen lehűtötték a nagyobb csészében maradó vizet.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése