Vietnámban sosem ér véget a háború, fogan meg bennem a gondolat, mikor a saigoni járaton, felszállás közben az alábbi ábrákat tanulmányozom:
Tisztára, mint egy vietnámi háborús film speciális effektjeihez való bevásárlólista! Persze még fel sem szállunk és arcul csapnak az agyam legmélyéről feltörő hétköznapibb vietnámi emlékek, elsőnek egy citrom illatú "Vietnam Airlines" feliratú kéztörlő-kendő képében. A repülőn nem is maguk az egyesével csomagolt nedvesített kendők értek váratlanul, hanem a felismerés, hogy mióta megjöttem (több, mint két éve), egyet sem láttam. Hiányuk azonban ezidáig fel sem tűnt. Ám most egyszeriben beugrott, hogy Vietnámban minden utolsó útszéli kifőzdének volt ilyen saját névvel ellátott kéztörlője.
12 óra múlva leszállunk Ho Si Minh-városban, és az emlék-túra folytatódik. Ez egy hipermodern reptér, de ezzel együtt is ízig-vérig vietnámi. Senki ne képzeljen maga elé egy végletekig optimálizált, lelketlen Schipholt, Frankfurtot, vagy Heathrow-t! Itt ugyanis nem rendes üzletek sorakoznak a kapuk mentén, hanem piaci asztalkák, azokon az ékes portékák, csak éppen a kofákat nem látni sehol. Ja persze, hiszen egytől-egyig ott gugolnak a pult mögött, abban a lehetetlen pózban, amit ők talán az anyatejjel szívnak magukba. Aki járt már ott, megcsodálhatta, ha egy vietnámi ember elfárad, nem leheveredik, leül, netán nekitámaszkodik valaminek, hanem telitalppal legugol. Tessék kipróbálni! Aki 10 másodpercnél tovább bírja, vendégem egy sörre.
Az átlag vietnámi testmagassággal (testalacsonysággal?) kombinált gugolósdi több tucatnyi, talán a térdemig érő gombaszerű szerzeményt eredményezett. Nem csoda, hogy nem látszanak ki a pult mögül!
Azonban jelentem, a szakál és a hosszú haj továbbra is lenyűgözi őket. Minden egyes hajadon (eladólány) legalább akkora áhítattal nézett fel rám, mint amekkorával én bámultam pihenő testhelyzetüket. Majdnem azt mondtam, hogy a feneküket.
Na, de a reptéri infrastruktúra nem nélkülözi a tipikus vietnámi mesteremberség nyomait sem. Csak egy példa: a folyosón elhelyezett ivókútból lecsorgó vízfelesleg nem a szennyvíz-vezetékbe távozik, hanem egy piros vödörbe. Ha majd egyszer megtelik, talán kiöntik majd az utcára (ebben az esetben a folyosóra), vagy tesznek alá egy lavórt. Hát nem elbűvölő egy ország!?
2 hozzászólás:
12 sec :>)
Vik
Ki nem merném próbálni, mert még mentőt kéne hívni :))))))
m.
Megjegyzés küldése