Sydney

Egy árva mondatot sem írtam a két hónapos ausztráliai tartózkodásomról, pedig nagyon-nagyon jól éreztem magamat Viktorral és Ilával. De Sydney-be nem turistaként látogattam, illetve az ottani élményeim nem erre a blogra tartoznak, pedig akár azt is mondhatnám, Buddha lettem. Megvilágosodtam. Akit érdekeltek a dolgaim, néha elcsíphetett egy-egy Ausztráliában készült fotót itt:
http://twitpic.com/photos/hanoitattoo



Egy biztos, Sydney-ben kiderült, nem is olyan egyszerű turista üzemmódból diák üzemmódba átkapcsolni az agyamat, pedig éppen a tanulás miatt tettem le az új-zélandi látogatásról is. Meg hát emiatt hagytam ott a munkahelyemet, nem az utazás miatt, ahogy azt sokan hiszik, az utazás csak a bónusz volt. Mégis, Viktor jóslatának megfelelően, nullához közelítő mennyiségűt készültem a vizsgáimra, a gondosan előre elpostázott tananyag és a fesztiválok és strandolások között rendelkezésemre álló rengeteg idő ellenére. De ahogy sporttársam, András roppant találóan megjegyezte, nekünk is úgy kell felkészülnünk a nagy megmérettetésre, mint az olimpikonoknak, vagyis nem szabad túl korán csúcsra járatnunk magunkat. Ha ebből a kijelentésből elhagyjuk a ránk semmiképpen nem vonatkozó "túl korán" és a "csúcs" kifejezéseket, akkor csak a (le)járatás marad, ugye?