A Minszk

Most nem a városról lesz szó, hanem a Vietnámban valaha népszerű motorkerékpárról, amely egy belorusz városról kapta a nevét. Minszk, vagy ahogy errefelé ejtik, Mihkk. Forgalmi engedélyébe ugyan nem került be a nevem, de 350 amerikai dollárért szereztem egy példányt egy megbízható hanoi dílertől. A próbakör alatt ültem életemben először motorkerékpáron eltekintve az automata sebességváltóval rendelkező robogóktól. A Minszk esetében viszont nem csak a sebességváltást kell nekem végeznem, hanem a beindítást, karbantartást, a motor finomhangolását, illetve tankoláskor a kétütemű motoroknál elengedhetetlen olaj bekeverését is. Ismerős műveletek, ha valaki vezetett már Trabantot, csak ez esetben több mocsokkal jár. Aki szerint a Trabant pofonegyszerű technológia, az gondolja át mégegyszer. A Minszk ennél is egy-két lépéssel egyszerűbb, például nincs akkumulátora, nincs hengerfej-tömítése, nincs műszerfala, és még sorolhatnám. Az egész gép lelke egy 125 köbcentiméteres fémhenger, amiben a karburátor által bejuttatott levegő és üzemenyag egyvelege robbanást hoz létre, ami egy sebességváltón, egy kuplungon és egy láncon keresztül meghajtja a hátsó kereket. Két kerék, egy kormány, egy nyereg, egy légszűrő, egy gyújtógyertya, egy elektronikai vezérlődoboz, és egy első fényszóró teszi teljessé a képet. Mivel az alkatrészek száma ennyire minimális, a hibalehetőségek és az összes tudnivaló a motorkerékpárról egy 60 oldalas szervizkönyvben megtalálható. Ebben már az angol-vietnámi szakszótár is benne értendő.

Mivel finn utitásram, Jaakko, már egy ideje Minszk motorkerékpáron rótta Vietnám útjait, nekem pedig egy tökéletesnek gondolt állapotú példányt sikerült megvennem, nem fecséreltem drága időmet, hogy átvegyem ezt a 60 oldalt. Büntetésből aztán oldalról-oldalra kellett memorizálnom a különböző problémákra javasolt megoldásokat, ugyanis az első napokban kb. óránként szervizelni kellett motoromat, minden esetben teljesen más tünettel. Az első napon összesen 70 kilométert sikerült megtennünk az öregurasra tervezett 135 helyett. Csapatunkat erősítette egy angol uriember is, Raph, akinek már indulás előtt nagygeneráloznia kellett motorját, ám így is csak az első napot bírta ki gond nélkül.

A Minszk motorkerékpár a II. Világháború előtti technikát képviseli és a helyiek csak röhögnek rajta, már alig-alig használnak ilyet. Mióta az importvámot megemelték rá, a Honda motorkerékpárok olcsóbbak lettek, sőt, azok megbízhatóbbak is. A megbízhatóság persze nagyon is relatív, hiszen egy Honda lerobbanása valószínűleg költségesebb és időigényesebb szervizelést kíván, míg a Minszk esetében, gyakorlatilag egy 12-es, egy 13-as kulcs, és egy csavarhúzó elegendő a javítások nagy részének elvégzéséhez. A korábban említett szervizkönyv ismerete sem szükséges, ugyanis a Minszk motorkerékpár nosztalgikus érzésekkel tölt el minden vietnámit, annyira, hogy lerobbanás esetén egy Forma 1-es szervízcsapatot megszégyenítve veszik körül a járművet és egymást túllicitálva próbálják mihamarabb mozgásképessé tenni. Sok esetben ellenszolgáltatás nélkül, nekik éppen elegendő, hogy bebizonyíthatták, erre is képesek. A vietnámi versenyszellem győztesei ez esetben mi vagyunk.

Talán egy másik cikkben majd beszámolok a vicces szerelési műveletekről is, de hogy rövidre vegyem mondandómat, most csak felsorolom, hárman milyen problémákkal szembesültünk az első 10 nap alatt:
oldaltámasz leesett 3X
kipufogócső leesett 1X
kipufogócső meglazult 2X
hátsó csomagtartó leesett 2X
kormány leesett 1X
lábtartó leesett 3X
indítókar csere 2X
gyújtógyertya tisztítás 20X
gyújtógyertya csere 3X
gyújtás-időzítés beállítás 2X
légszűrő tisztítás 10X
légszűrő csere 1X
benzinszűrő tisztítás 3X
fékpedál-rugó csere 2X
hengerfej csere 1X
lánc csere 1X
lánc utánállítás (túl laza) 1X
lánc utánállítás (túl feszes) 1X
kuplung utánállítás 3X
lámpa javítás 2X
duda csere 2X
elektonikus vezérlés csere 3X
fékkar csere 1X
lámpabúra csere 2X
defekt 2X
kutya-gázolás 1X
csirke-gázolás 1X
stb stb

A külföldiek körében mégis emelkedő népszerűségnek örvend ez a gépjármű, a helyiekkel való interakció megkönnyítésén túl talán azért is, mert kezelése igazi férfias erőpróbának felel meg. Amint elindítja ez ember, máris olajos lesz a keze, ruházata beszívja a hatalmas fellegekben ontott füstöt, lábszárára tetoválást éget a kipufogócső, a motor olajat köpköd az ölébe, a menet közbeni rázkódás a csuklóját, a zaj a fülét, az előtte haladó motoros mérges gázai pedig tüdejét teszik próbára. És mindez még csak a normál üzem során felmerülő kihívások felsorolása!



A hatalmas zaj és füst azonban már messziről felhívta ránk a figyelmet, így a legeldugottabb faluban is elénk sereglettek a gyereket, hogy integessenek, hellózzanak, kitartott tenyerünkbe csapjanak és mosolyogva kövessék utunkat. Olyan ünnep volt ez nekik, mint gyerekkoromban a vándorcirkusz megérkezése falumba. Volt köztünk bohóc és állatidomár is, ám a biztosítókötél nélküli akrobata szerepe nekem jutott, hiszen életemben először ültem meg rendes motorkerékpárt, de a többiek egybehangzó véleménye szerint, semmi okom panaszra. Hanoiba visszafelé menet már én biztosítottam a felvezetést, a másik két motoros alig tudta tartani velem a tempót, ahogy a kamionok, buszok, autók, és motorosok között cikáztam. Kb. 3 nap alatt elsajátítottam a szerelés csínját-bínját, majd a következő egy hétben a motorozásét is. Iszonyú fárasztó munka, de jutalmul Vietnám legeslegszebb és legeldugottabb régióit sikerült felfedeznem és olyan élményekkel gazdagodtam, amiket se szavakban, se képekben nem fogok tudni átadni.


átkelés egy folyón kézi erővel vontatott bambusztutajjal valahol Hà Giangban