2010-04-03

a vietnámi cenzúráról

A kínai cenzúráról inkább hallgatok, hiszen ott már mindenkibe be van építve egy cenzor-chip és mikor éppen mondana valami kínosat, inkább köp egyet. Pföjjj.

Vietnám még kicsit le van maradva ezen a téren, de azért büszkén vállalják, náluk nincs szólásszabadság. Könyvek, filmek, weboldalak kerültek tiltólistára, és az állam igyekszik nyomon követni és megszabni, ki mivel foglalatoskodik.

De kezdjük kicsit távolabbról a témát, vagyis a város utcáin a számos kiemelt objektum előtt kalasnyikovval strázsáló csenevész katonáktól. Állnak a kis vörös szalaggal ékesített emelvényen, vagy esetleg egy bódéban, és mintha semmi más dolguk nem lenne, a mögöttük álló mérhetetlen fontosságú épület lefényképezését igyekeznek megakadályozni. Azért szerencsémre még egyetlen fotót sem töröltettek velem, csak integettek felém, hogy ejnye-bejnye.


A telefontársaság már durvábban nyomja, ugyanis a Vietnámból, magyar telefonról elküldött SMS-nek 36 órába tellett Hollandiába eljutnia. Bizonyára egy félelmetes nemzetközi összesküvést sejtettek kibontakozni ebben a 160 karakterben, és ennyi időbe tartott szerezniük egy magyarul értő belbiztonsági szakértőt.

Gondoltam, helyi SIM-kártyával gördülékenyebben mennek majd az üzenetváltások, ezért áttértem a vietnámi mobilszolgáltatóra. Próbaképpen elküldtem tehát 3 SMS-t 3 különböző országba: Angliába (+44...), Magyarországra (+36...), Thaiföldre (+66...), majd mindezek után egy olyan rendszerüzenetet kaptam, hogy "A +33... számra küldött üzenetem kézbesítésre került." Ez vajon hogy jött ki nekik? Megfelezték a thaiföldi számot? Különben sem kértem értesítést a kézbesítésről! Mivel az az üzenetem angolul volt, azt átengedték, a másik kettőt meg még mindig szótárazzák? Nem értem én ezt!

Aztán itt van a facebook is, amiben már a kínaiak is ellenséget véltek felfedezni, pedig az én tapasztalatom az, hogy ott csak sületlenségek terjednek, nem pedig felforgató eszmék. Vagy én vagyok teljesen naív, de az "uh, a tegnap este durva volt, sosem iszom többet", meg a "Ferike belépett a koboldlovagló klubba.", illetve a "hanoitattoo blippelt egy számot" jellegű bejegyzések semmiféle relevanciával nem bírnak a világ dolgainak alakulását illetően. Azok az országok, amelyek ilyesmitől tartanak, valójában saját gyengeségükről tesznek tanúbizonyságot. A vietnámi megoldás erre a problémára, hogy ugyan a facebook oldalát tiltják, de a mobiltelefonra, illetve laptopokra optimalizált verziók attól még ugyanúgy elérhetők maradtak. Kínában sem volt lehetetlen, de azért ennél egy fokkal nehezebb volt a tiltott oldalakhoz való hozzáférés.

Végezetül, essék pár szó a hagyományos, papírra nyomtatott olvasmányokról!Ugyan Vietnámban gyakrabban találkoztam fénymásolatokon terjesztett irodalommal, mint eredetivel, vannak bizonyos művek, amelyeket másképp nem is lehet beszerezni. Vannak személyek, és eszmerendszerek, amelyek kritikája kiveri a biztosítékot. Sztálin még hagyján, őt lehet fénymásolva kigúnyolni, de a helyi főhőst semmiképpen.

Ezt a nagyon fontos játékszabályt észben tartva, a Ho Si Minh Mauzóleumban nem mertem elővenni a fényképezőt, mert a sötét teremben úgy sorakoztak a géppisztolyos katonák, mint a Doom utolsó pályáján a zombik. Szinte láttam magam előtt, ahogy a legapróbb neszre rámvetik magukat és felaprítanak. Ho apó bebalzamozott teste mellett betojtam, de nem az áhitattól, hanem a rémülettől.

Ez az utolsó életem, ezt most nem cseszhetem el!

2 hozzászólás:

Névtelen írta...

na, hallo!!! Merre vagy? Hányadik törzs? Írjááááá!!! Tobe megy egy évre Kínába, találkozhatnánk nála valamikor...
m.

Névtelen írta...

Nagyon kellemes a blogod olvasni!
Biztosan versenyeztetned kellene a www.blogverseny.info oldalon :)
Mila

Megjegyzés küldése