2010-06-06

DMZ

Van abban valami irónikus, hogy éppen az úgynevezett fegyvermentes zóna területe volt a legtöbb áldozattal járó összecsapások helyszíne. De aki értelmet keres a háborúban, az hülye.

A vietnámot kettészelő demilitarizált zóna (DMZ) abból a célból jött létre, hogy egy soha meg nem tartott választásig Észak- és Dél-Vietnám, pontosabban a kommunisták és a franciák között meggátolja egy újabb fegyveres konfliktus kialakulását. 1954-ben a genfi tárgyalóasztal mellől ilyen egyszerűnek tűnt a béke biztosítása, pedig az igazi borzalmak még csak ezután következtek! A komcsik ugyan aláírták a békeszerződést, de közben már kinézték maguknak a következő ellenfelet, a Saigonban parádézó amerikaiakat.

Így tehát az ezután következő amerikai háborúban, vagy ahogy Hollywoodban hívják, a vietnámi háborúban, az északi kommunista és a déli amerika-barát népesség találkozási vonalán újra értelmetlen módon kezdte szedni áldozatait a két populista ideológia összecsapása. A hajdani frontvonalat jelentő 9-es főút környékén 72 hatalmas katonai temető található, ahol az egykori lakosság 70 százaléka nyugszik. Mivel Vietnámban néphadsereg működött/működik, férfiak, nők, és gyerekek, egész családok hadba vonultak - majd a temetőbe. Legnagyobb részük a bombázások áldozata, hiszen itt minden egyes főre hét tonnányi bomba jutott. Az amerikai hadsereg úgy akarta eldönteni a háború kimenetelét, hogy több bombát dobott le Vietnámra, mint a II. Világháborúban az összes harcoló fél együttesen. Taposóaknából is bőven kijutott a vietnámiaknak, és a DMZ környékén a mai napig rengeteg tábla figyelmeztet rá, nem érdemes az útról letérve elcsatangolni az erdőben. Az erdő egyébként csupa fiatal fából áll, mert miután a lakosság kiirtására tett amerikai kísérlet kudarcot vallott, a sűrű, repülőről beláthatatlan, így biztos menedéket nyújtó dzsungel lombirtóval történő hathatós kezelése következett. A kívánt hatás az lett volna, hogy a lombját lehullató erdőben jobban nyomon követhetővé váljon az észak-vietnámi csapatok mozgása, de a titkos csapások, rejtett hidak és alagutak rendszeréből álló Ho Si Minh-út továbbra is tökéletesen biztosította az utánpótlást a dél felé nyomuló vietkongok számára. Viszont az itt bevetett "agent orange" permetezőszer egyik mellékhatása, hogy a gyermekek súlyos testi és szellemi fogyatékossággal születnek még ma is. Így aztán a háború nyomát a mai napig magán viseli a táj és az itt élők egyaránt.

Végül aztán az összes haditechnikai vívmány bevetése sem tudta térdre kényszeríteni a vietnámiakat. Aki kicsit is ismeri történelmüket, nem csodálkozik ezen. Vietnám történelme ugyanis az egymást érő háborúkról szól. 1000 évnyi háború Kína, majd Mongólia ellen, aztán 80 év a franciák, 2 év a japánok, majd összesen 21 év fegyveres harc az amerikaiak ellenében. A harci láz azonban Vietnám 1975-ös újraegyesítése után sem hagyott alább, hiszen '78-ban Pol Pot ellenében bevonult a vietnámi néphadsereg Kambodzsába, közben Kína támadta őket északról, hogy Hanoit és a Halong-öblöt megszerezze, de mint mindig, ezúttal is a vietnámiak kerültek ki győztesen. A génjeikbe kódolt győzni akaráson túl az is őket segíti, hogy szinte az összes trükkös harcmódot magukénak mondhatják, így sem a technikai fölény, sem a túlerő nem képes rajtuk kifogni.

Nekünk, magyaroknak ott volt valaha az a hátrafelé nyilazós trükk, ma meg már csak egymást marjuk. Vesztes banda, tessék Vietnámba utazni továbbképzésre!

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése