2013-01-08

Burma - az első nap

Burmába érkezve nem fogadtak olyan kaotikus állapotok, mint három éve Vietnámban, de ez nem is baj, mert a tipikusnak mondható ázsiai nyüzsgés helyett jobban szerettem volna felfedezni a saját, egyedi oldalát ennek a különleges és elzárkózó országnak. Úgyhogy egyáltalán nem sajnálom, hogy érkezésemet nem üdvözölte motorkerékpárok hangos fanfárja, vagy turistákat folyton lenyúlni készülő taxis-hiénák sora. A yangoni reptéren (egy velem repülő lánnyal közösen) kialkudtunk egy elfogadható viteldíjat az első szimpatikus fuvarossal, és már úton is voltunk a belváros felé. Ugyan számítottam rá, de azért így is meglepett, hogy a jobbkormányos autók az út jobb oldalán araszoltak a dugóban. A lassú menet során aztán lassan beszivárogtak a taxi ablakán a helyi illatok és hangulatok is, úgyhogy mire kiszálltam, már teljes erővel bennem bizsergett a vágy, hogy átadjam magam ennek az országnak. Hozzon is bármit a következő két hét!

Az első napra, ami igazából csak egy délutánt jelentett, nem volt túl sok tervem, "csupán" a világörökség egyik legcsodálatosabb templomának, a Shwedagon pagodának a megtekintése naplementére időzítve. Megjegyzem, már csak ezért az egy látnivalóért megérte volna Burmába látogatni. A pagodázás előtt azért sikerült egy kiadós sétát is tennem Yangon számozott utcáin, ennem egy megnevezhetetlen tésztaételt, és szóba elegyednem néhány roppant kedves városlakóval. Ekkor még azt hittem, csak nekem van ilyen szerencsém, hogy a világ legkedvesebb embereit fogom ki, és nem hittem volna, hogy csak a tipikus burmai barátságossággal találkoztam rövid városnéző sétám során.

Na, de irány a pagoda, mielőtt lemegy a nap! A helyszín a városmagtól Északra található kisebb domb, aminek a tetejére egy aranyhegyet álmodtak és eszközöltek a lelkes mianmári Buddha-hívők. A Japánban, vagy Kínában elterjedt toronyszerű pagodákhoz képest, errefelé a gúlaalakzat a menő, lehetőleg színarannyal bevonva. A Shwedagon pagoda azonban egy külön kategóriát alkot, amiről csakis szuperlatívuszokban lehet szólni. Nemcsak a legrégebbi pagoda a világon (mintegy 2600 éves), hanem a legszentebb buddhista hely is egyben, ahol Buddha egyik hajszála (és még további három relikviája) is megtalálható, hogy a pagoda sztúpáját díszítő hatvan tonna aranyról és a megszámolhatatlan mennyiségű drágakőről már ne is szóljak. Íme:



A Shwedagon padoga legfőbb érdeme mégsem ezekben a száraz adatokban rejlik, hanem hogy múzeum helyett egy igazi, működő vallási központ tud lenni.

Erős kezdés, gondoltam magamban, miközben ballagtam vissza a hotelembe. Másnap aztán tovább folytattam Yangon és a mianmári mindennapok felfedezését. Megtudtam például, hogy mire jó a nyilvános cuppogás, cukornádlevet árultam, betértem egy ügyvédi irodába, rendeltem egy tál curryt (amiből tíz tál lett), majd buszra szálltam Mandalay felé.

De ezekről majd legközelebb...

1 hozzászólás:

Névtelen írta...

Köszönöm!
m.

Megjegyzés küldése