egy tál curry

Gyorsan essünk túl a Mianmárral kapcsolatban elmondható egyetlen kellemetlenségről: a kajájuk, hogy finoman fogalmazzak, nem túl érdekes. De ha valaki nem bánja, hogy a reggel elkészített és csak nagyon haloványan megfűszerezett curry ebédre és vacsorára már hidegen és ízetlenül kerül a tányérjára, aki nem vár egy indiai-thai-kínai szintű konyhakultúrát (annak ellenére, hogy Mianmár éppen ezen országok között terül el), annak azért nem kell félnie, bőven van mit enni ebben az országban. Csak a változatosság és a rafinéria hiányzik. De nézzük gyorsan, hogy is néz ki egy tipikus burmai curry:

Nem tévedés, a képeken nem egy tucat étel került tálalásra, hanem csak egyetlen egy. Ha egy étteremben rámutattam a pultban/étlapon látható egyik tételre, mindig ezt a tál-sokaságot kaptam. A jelek szerint, rizsből mindig hoznak egy egész fazékkal, illetve valamilyen levest is felszolgálnak kéretlenül. Azt nem tudtam meg, hogy ezt a számba, vagy a rizsre kanalazzam-e (mint pl. Vietnámban szokás). Aztán kaptam még különféle párolt, sült, és savanyított zöldségeket, plusz szószokat, csilit és hasonlókat is. Csak instrukciót nem, hogy mit mivel egyek. A mianmáriak kézzel esznek, vagyis a képen látható tételeket falatonként összegyúrják egy hatalmas, színes-zsíros-tocsogós rizsgombócba, majd a szájukba tömik. Turisták általában kapnak kanalat és villát is. Én a rotációs rendszert részesítettem előnyben, vagyis egy villányi rizshez mindig az óramutató járásával megegyező sorrendben haladva vegyítettem az előttem sorakozó tálakból. Így aztán minden falatnak más és más íze volt. Sajnos egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy mindent meg tudtam volna enni. Micsoda pazarlás!