Némi alvás és sok-sok órányi repülés után leszálltam a gépről Bangkokban, és innentől kezdve elszabadultak a dolgok, és hirtelen olyan állapotba kerültem, mintha sosem nyűglődtem volna az elindulással, egyszerre újra elememben voltam és minden gondomat sikerült azonnal magam mögött hagynom. Pedig Jim azt mondta, hogy a városba befelé menet fokozatosan érezni fogom, ahogy Bangkok magába szippant és felpezsdít. Hát, nálam erre nem volt idő, mert még a határátlépés előtt szembesülnöm kellett vele, hogy az első heti nyugodt tervezgetést elfelejthetem, ugyanis vízum nélkül érkeztem Thaiföldre, és ebben az esetben csak 15 napra szabad belépni. Mivel nekem csak a két hónappal kesőbbi továbbútra volt repjegyem, a millió mosoly országa egy szigorú tekintetű határőrrel fogadott, aki egyre csak azt hajtogatta, hol a jegyem, hol a jegyem... Ekkor szerencsére beindultak az ismerős ösztönök, megugrott az adrenalinszintem, és visszaballagtam a tranzitrészre, hogy mihamarabb eldöntsem, merre indulok tovább az erre a városra szánt egy hét elteltével. Tehát megcéloztam egy internetpontot és kinéztem a legolcsóbb október tizenhatodikai repülőjegyet. A rendszer pedig azt dobta ki, hogy......... Hanoi! Mégpedig a régió rettegett fapados légitársaságával, az Air Asia-val. Nagyon megörültem, gondoltam, gyorsan meg is veszem hát a jegyet: utas neve, útlevélszáma, anyámkínja, bankja, kártyaszám, számlázasi címe, kibocsátó bank, stb stb, aztán az Air Asia rendszere annyira belezavarodott a sok-sok infóba, hogy elutasította a bankkártyámat. Na, lehet, hogy lejárt valami időkorlát, gondoltam naívan, és újra megpróbáltam a fizetést. Ám a képernyőn megint ugyanaz a hibaüzenet virít. Na jó, akkor nézzük a másik kártyát! Ez egy mesterkártya, ez biztos jó lesz! Nem lett. Nincs mit tenni, nézzünk másik légitársaságot, vagy másik célállomást! A második legjobb ajánlat tizenhatodikára az Air France járata, szintén Hanoiba. Eddigre már nagyon úgy nézett ki, hogy mindenképpen Vietnámban fogok kikötni, hiszen a jelek szerint a tájfunon kívül senki nem megy arrafelé, azért ilyen olcsó a jegy. OK, jegy gond nélkül kifizetve, de hol a nyomtató!? A monitoron szerény felirat, hogy a nyomtatnivaló anyagot erre és erre az emailcímre küldjük el. Hotmailes cím, az enyém is, gond nem lehet. Elküldtem, szóltam a lánykának, hogy mi a szitu, erre készségesen felém fordítja a monitorját és közösen kiválasztjuk, hogy mit is kell nyomtatni, és röpke 28 percnyi internetezés után máris kezemben tartom a thaiföldi belépésem akadályának elhárítására hivatott papírokat. Újra beállok a vízumos sorba, ahol négy ember kezén mennek keresztül irataim, hogy aztán egy pecsét és egy tűzőgép által megjelölt útlevelemmel kezemben Thaiföld kapui kitáruljanak előttem. Apró malőr, hogy az Air France jegy visszaváltható, tehát mosolyogva ki lehet játszani a sok bürokrata által megálmodott és üzemeltetett rendszert. Innentől kezdve ez számomra is a mosoly országa, gondoltam, nem is sejtve, hogy még mennyi akadályt kell vennem, hogy utazásom ténylegesen elkezdődhessen!
Az első akadály a poggyászszalagon már több, mint egy órája keringő hátizsákom begyűjtése (három mosolygós thai ember közreműködésével), a taxis hiénak kijátszása az indulási oldalon leintett éppen megüresedő kocsival (benne a váratlan fuvar miatt mosolygó sofőrrel), majd két perccel indulás után a felkínált prosti-katalógus széles mosollyal történő visszautasítása, a rádióból szóló thai popzene, a viharfelhők között nyugovóra térő nap tükröződése a lila motorháztetőn, és a legalsó fokozaton üzemelő klíma miatt arcomra fagyasztott mosollyal megérkezés a szállásra. Az első akadályokat, elmondhatom, sikerrel vettem.
Még a taxiból sms Heninek, Endrének, másnap rövid email válaszul Maszat türelmetlen érdeklődésére:
"ma meg pihenes van, szoknom kell a 30 fokot es a 90 szazalekos paratartalmat. kurva jo (es kurva csipos) kajakat lehet kapni az utcan, nagy a nyuzsges, neha elered az eso, bazi nagy toronyhazak mindenfele, fejem felett 50 meterrel magasvasut, tuk-tuk, riksak, robogok, lila taxik, gyonyoru noverkek ozonlenek ki a szomszedos korhazbol, szereznem kell vietnami vizumot, mert penteken repulok oda, varosnezes talan holnaptol, vagy ma estetol, jet lag miatt meg kaba vagyok, kaland az elet :-)"
"És a legjobb még csak ezután jön!"
Nem gondoltam volna, hogy ennél találóbb jelmondatom még sosem volt! :-)
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése