Xiangqi

Avagy a kínai sakk. Pontosabban, inkább a sakkot kellene úgy nevezni, hogy az indiai Xiangqi, de ezt a játszmát még nem fejezték be a játék-genealógusok. A lényeg, hogy a világ legnépesebb országának legkedveltebb táblajátéka nagy népszerűségnek örvend Vietnámban is. Nyugodtan kijelenthetjük, ez a világ legelterjedtebbje, csak mi vagyunk lemaradva. Hanoiban viszont mindenhol játsszák: parkokban, járdaszélen, pagodák lépcsőjén, valószínűleg az interneten is, de nem csak maga a játék, hanem annak figyelemmel kísérése is közkedvelt elfoglaltság. Jelen sorok írója is többször lassított egy-egy tollal megrajzolt kartontábla mellett, hogy kitalálja, vajon melyik korong melyik sakkbábunak felelhet meg. Persze azonnal hellyel kínáltak a rögtönzött nézőtéren (az utcai étkezdékből jól ismert gyerekszékek egyikén), de az írott és beszélt nyelvi akadályok miatt nem sikerült pontosan megismernem a szabályokat.

Még annyit, hogy a Xiangqiból pont a királynő hiányzik (vagyis másképp hívják), ami talán megmagyarázza a játék harciasabb mivoltát. Ütéskor a bábut mindig hangos koppantással teszik a másik tetejére, a játékmenet is sokkal gyorsabb, meg ott vannak az izgatottan szurkoló nézők, szóval első pillantásra közelebb áll egy kakasviadalhoz, mint a sakkhoz.