Miért?

Miért pont Vietnám? Fogalmam sincs.

Nem azt mondom, hogy ez lenne mindennek a legalja, mert egyáltalán nem az, de a környező országokban turistaként mindenből találhatnék szebbet is, jobbat is. Akkor hát miért nem megyek olyan helyre, ahol kevesebb kihívással kell megküzdenem nap, mint nap? De hiszen pont onnan jövök! Talán az ittlétemmel bizonygatom magamnak, hogy nem bennem volt a hiba, hogy Hollandiában három éven át semmi, de semmi nem tetszett. Ezzel szemben, Hanoiban minden magával ragad az első perctől kezdve, ahogy a reptérről kilépve felharsannak körülöttem az autók dudái, ahogy mellen üt a hőség, a por, ahogy egyből letámadnak a csalók, ahogy ránézésre minden kaotikusnak, barbárnak tűnik, de valójában nem az.

Hogy valaki megkedvelje ezt az országot, pusztán helyzeti kérdés. Itt minden jóból és rosszból van egy kicsi, de semmi nem kap túlzott hangsúlyt, illetve mivel Vietnám roppant nagy és főleg hosszú ország, a szélességi fokokkal együtt a dolgok egyvelege is szépen lassan változik. Akinek nem jön be valahol egy bizonyos fajta táj, program, mentalitás, vagy étel, az egy másik országrészben attól még feledhetetlen élményekben részesülhet. Dávid szerint, aki Saigonban él, mindenki attól függően esik bele vagy Saigonba, vagy Hanoiba, hogy hova érkezik meg Vietnámba. Én szeretném azt hinni, hogy előbb-utóbb mindenkinek akad itt érdekes és izgalmas attrakció.

Amúgy Vietnám rohamtempóban fejlődik, szóval írásaim akár kordokumentumként is szolgálhatnak majd a jövőben. Kicsit olyan most az ország, mint amikor Kína először nyitott a nyugati ideológiák és üzleti megoldások felé, majd azokból a leghasznosabbakat átvéve a világ élvonalába küzdötte magát. Persze ez a küzdelem Vietnámban csak a határokon belül zajlik, de az itteni emberek sokkal többet bírnak, mint mi, nyafogó jóléti bábok. Vietnám szépen lassan átalakul majd, hogy minket kiszolgáljon, és ezzel egyedi vonásait egyre nehezebb lesz majd észrevenni. Sok turista nem tud lemondani az otthon megszokott kedvenc márkáiról, úgyhogy ha azok még nincsenek is itt jelen, előbb-utóbb mindenhol túlsúlyba kerülnek majd. Csak addig érdemes idelátogatni, amíg ez a hatalomátadás nem következik be, különben elég lesz majd leugrani a legközelebbi plázába és popcorn-kóla mellett bámulni az avatárt a vásznon, aki helyettünk utazik és cselekszik.

Miközben ennyicske idő alatt nem sok esélyem van, hogy igazából megértsem ezt a kultúrát, azért itt lehet a általam felkeresett országok közül legjobban betekinteni a helyi életbe, szokásokba, mert itt nem rejtegetik (mint Kambodzsában), manipulálják (mint Kínában), marketingelik agyon (mint Thaiföldön).

Nem szívesen élnék itt, de amint visszatértem Hanoiba, egyből rájöttem, nincs értelme a rendelkezésemre álló két és fél hónapot (és figyelmemet) több ország között megosztanom, hanem ezt az egyet kell kicsit mélyebben felfedeznem.

Avatár barátunk se nyert volna annyi oszkárt, ha egyik helyről a másikra szaladgál, ugye?