Ennyit sikerült egyetlen nap alatt megtennünk. Mivel nem adtuk előre össze a szakaszokat, csak este derült ki, hogy aznap a megszokott 200-250 kilométernél jóval nagyobb távot sikerült abszolválni. Mondjuk, nekem már felénél fájt a fenekem és onnantól kezdve minden kis bukkanó kínszenvedés volt, de legalább alapos tesztnek vetettük alá a motorkerékpárokat és magunkat. Amúgy Vietnámnak ez a középső része semmi igazán érdekeset nem tartogat, így a Ho Si Minh utat elérve, a tökéletes aszfalton megerőltetés nélkül faltuk a kilométereket. A "semmi érdekes" megjegyzést persze azon nyomban vissza is kell vonnom, mert ugyan turisztikai szempontból nincs itt semmi nevezetesség, de a táj egyszerűen fantasztikus! Ameddig a szem ellát, a síkságot, mint egy billiárdasztalt a zöld posztó, úgy borítják a rizsföldek. A rizsföldeket mindenfelé hatalmas sziklaalakzatok szabdalják, amelyeket beborít a burjánzó növényzet. Az ültetvényeken szorgoskodó emberek eltörpülnek a monumentális díszletekben. Kúpos kalapjuk árnyékolja arcukat, de motorunk hangját hallva fel-felnéznek és visszaintenek nekünk. Az út néha megkerül egy-egy sziklatömböt, vagy átvezet egy patakon, egy falun, de amúgy egész nap lassítás nélkül lehet haladni a rizs- és mészkőgiccsben.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése