Szállásunktól gyalog pár percre volt található a kikötő, ahonnan a Phong Nha - Ke Bang Nemzeti Park egyik hatalmas cseppkőbarlangjába lehet behajózni. Igen, hajózni! A korábban már dícsért félelmetes méretű és szépségű karszthegyek és a gyomrukban található barlangok a Világörökség részét képezik, és még számomra is bőven akadt itt csodálnivaló, néhány évnyi amatőr barlangász-múlttal a hátam mögött.
A legnagyobb barlangot kb. fél órányi hajókázás után értük el, majd a belsejében a motorokat lekapcsolva, evezővel hajtva haladtunk tovább, míg egy monumentális méretű termet el nem értünk. Mivel a környéken a rizstermesztésen kívül csak a nemzeti parkból tudnak bevételt szerezni, gyakorlatilag a falu minden egyes családja hajóvezetői praxist űz. Minden hajót egy nő és egy férfi üzemeltet, a mi esetünkben egy várandós kismama és a férje. Valószínűleg már szüleik is ezzel foglalkoztak, mert vérükben volt minden egyes mozdulat. Mezítláb szaladgáltak a hajó peremén körbe, a folyón bólyák és sziklatömbök között szlalomoztak, majd a sötét barlangban is lámpa nélkül navigáltak a többi hajó által képzett akadálypályán keresztül.
De nem is ez a lényeg, hanem a barlang maga. Ugyan a szivárvány minden színében fénylő lámpák világították meg a cseppkőalakzatokat, nem tűnt giccsesnek az egész, és szerencsére az óriási barlang könnyen elnyelte a kismillió turistát, úgyhogy egyáltalán nem kellett tolongani. Egy szó, mint száz, fasza volt.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése