elégedett vásárlók

Mylo laptopra vágyott, így Da Nangba, a környék üzleti központjába látogattunk. Ám a történet valószínűleg bármely vietnámi városban hasonlóan zajlott volna. Mivel az elektronikai üzletek mind egyetlen utcában találhatóak, csak ide kellett elnavigálnunk valahogy, aztán máris nekiláthattunk válogatni a hardwerek között. A dolgot megnehezítette, hogy minden egyes vásárlóra legalább három bombázó eladó jutott, így nem nagyon tudtuk követni a különböző gépek teljesítményét firtató magyarázatokat. Megizzadtunk rendesen, de azért valahogy csak sikerült meghozni a nehéz döntést. Az árak az európainál kb. 20-30%-kal alacsonyabbak, de ha ügyesen érvel az ember, még alkudni is lehet. Amint kifizettük a laptopot, nem nyomták kezünkbe a hatalmas dobozt, hogy nesze, vihetitek, hanem adtak egy kávéutalványt, hogy amíg telepítik a szoftvereket, menjünk fel a moziterembe és egy óra múlva átvehető az üzemkész masina. Mylo felkapta a fejét a szoftvertelepítés szóra, hogy ez pontosan mit is takar... A hölgy elmondta, hogy vindóz, skájp, meg amit még kérünk. Mylo vérszemet kapott és fotosopptól offiszon át videókonverterig bezárólag mindent kért, ami eszébe jutott. Az egyik kolléga hozott két külső winchester és sorban elkezdte róla felmásolni a kért telepítőprogramokat, meg a hozzájuk tartozó kulcsgeneráló alkalmazásokat. Minden, amit a vásárló kér, ingyen jár a laptophoz, ugyan a jogtiszta szoftver fogalma errefelé ismeretlen. Becsülöm a vietnámiakat, hogy nem sunyiban otthon művelik a szoftverkalózkodást, hanem a nagyáruházban szakember közreműmödésével.