2010-05-12

Hué - vezéráldozat

Utikönyvem szerint, Hué testesíti meg egy helyen mindazt a szépet és jót, amit Vietnám adhat. Az itt eltöltött kevés idő igazolni látszott ezt az állítást, annak ellenére, hogy engem eleinte csak irritált a hirtelen jött nyüzsgés. A hosszú vidéki lét után még nem álltam készen a város által kínált sok szépre és jóra, aztán mire mégis belevetettem volna magam Hué felfedezésébe, hirtelen jött ötlettől vezérelve továbbálltam.

Mivel Hué az első nagyobb város a demilitarizált zónától (DMZ) délre, gyakorlatilag itt tapasztaltam meg először a barátságosabb dél-vietnámi kultúrát. Az addig megszokotthoz képest, az emberek hirtelen kedvessé és higgadttá váltak, az ételek fantasztikusak voltak, a város gyönyörű volt, mindenki beszélt angolul és segítőkésznek mutatkozott. A hajdani királyi székhely tökéletes uticél, ha valaki csak rövid időt tölt el Vietnámban.

Az érkezést követő nagy pihenés után beneveztem egy egész napos DMZ-túrára, amelyről majd külön beszámolok. A buszon ülve volt időm töprengeni, hogy milyen egyéb látnivalók érdekelnek, és egyszer csak belém hasított a felismerés, hogy másnap lesz telihold, amelyet Hoi Anban különleges módon, színes lampionokkal és papírharangokban vízre bocsátott mécsesek százaival ünnepelnek meg minden hónapban. Azonnal eldöntöttem, hogy Hué felfedezéséről lemondok, és utitársamat magam mögött hagyva, a tervezettnél két nappal korábban továbbállok. Még mielőtt megszoknám a királyi pompát. Mylo éppen bimbózó szerelme kiteljesülését élte át, így neki is jobb volt, hogy nem lábatlankodtam körülöttük.

Így aztán másnap motorra szálltam és a szakadó esőben nekivágtam Vietnám legszebb tengerpati útjának, hogy sötétedésig Hoi Anba érjek. Huéból csak arról tudok beszámolni, amit kihagytam: az óvárost, a citadellát, a királyi sírokat, hajókázást a folyón, a helyi konyha felfedezését és még ki tudja mit. Az első benyomásaim jók voltak, nekem ennyi éppen elég.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése