2010-05-11

Hair



Régebben nagyon szerettem Miloš Forman filmjét a hosszú hajról. Tudom, valójában nem is arról szól, ahogy ez az írás sem.
Egyik este, a hotel előtti lépcsőn üldögélve, az aznap készült videóimat néztem vissza a telefonomon, mire a környéken lármázó gyerekek a tenyeremből áradó fényt látva körém sereglettek. Tévé, tévé, tévé! felkiáltással tolakodtak, hogy minél jobban lássák az apró kijelzőn futó műsort. Mivel motoros videóimat nem egy neves rendező jegyzi, a gyerekek figyelme egyre inkább rám terelődött. Hatalmas szakállamra mutogattak és nagyokat kuncogtak, a bátrabbak bele is markoltak. Mások hosszú hajamat simogatták, akinek pedig nem jutott egyéb, lábszáramon borzolta a szőrt. Igyekeztem úgy tenni, mintha legalább engem lekötnének még a videók, de ez a helyzet tényleg sokkal érdekesebb volt. Testszőrzetem különlegesebb élmény volt számukra, mint a kezemben tartott érintőképernyős mobiltelefon!
De nem csak a gyerekek, a felnőttek is odavannak rendezetlen szakállamért, csak ők nem mernek hozzáérni. Errefelé nem nő ilyesmi, talán emiatt látják ebben a férfierőt megtestesülni. Míg le nem vágtam belőle, tényleg eszméletlenül ronda volt, mégis állandóan dícsérő szavakat és pillantásokat gyűjtöttem be vele a nyolcvan éves bácsitól, férjezett asszonyoktól, úttörőlányoktól, recepciós hölgyektől, a szabómtól, cipészemtől és az utca emberétől.
Számukra csupán ennyi vagyok. Hair. Nem látnak a szőrzetemen túl, pedig van ott egy érző ember.

3 hozzászólás:

Névtelen írta...

de kár hogy valamiért nálam nincs hangja... m.

Névtelen írta...

de van... :) m.

Akos Mikola írta...

Tudom miről beszélsz, itt is ez van, csak kicsiben. Most csak egy 6-7 centis pamacs díszeleg az államon, de a madridi gyerekek néha így is szájtátva bámulnak. Itt simogatás nincs. :DDD

Megjegyzés küldése